Húsmentes élet egy echte húsevő szemével

 

Húsmentes élet egy echte húsevő szemével

Az elmúlt 4 hónap történései összefoglalva.

No hát itt volnék. Az Fb és Insta posztom után annyian írtatok, hogy kérdés sem volt, elkészül ez a blogbejegyzés az én szememmel nézve, az én tapasztalataimat leírva a húsmentes életről.

Az elején leszögezem, nem vagyok dietetikus, sem táplálkozási tanácsadó, szóval itt csak és kizárólag az én elmúlt 4 hónapomat fogjátok olvasni, támpontnak jó de semmi esetre sem tudományos tanács vagy követendő példa, hisz mindannyian mások vagyunk, másképp reagálunk dolgokra stb..

Valamikor 2019 áprilisában kezdődött ez nálam (de lehet hogy már előtte voltak jelei, csak nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet neki). Az egész tök hirtelen jött, mondjuk hasonló módon mikor nagyon rá vagy kattanva valamilyen sütire, előkészítenéd a hozzávalókat, kinyitod a szekrény ajtót és baszki, épp elfogyott az a liszt vagy nincs itthon kakaópor, ami a fő alkotóeleme a dolognak. Tipikus az a fejedhez kapsz és káromkodsz egyet, na én is hasonlóan voltam.

Egy nap ebédhez készülődve kicsomagoltam a csirkemellfilét (pontosan tudom hogy épp gyrost szerettem volna aznap készíteni, fiúknak hagyományos hasábburgonyával, én meg zöldségekkel ettem volna) és kábé ott haltam meg a szagától. Nem, nem az illatától, a szagától. És nem azért mert romlott és büdös volt. Ránéztem és egyszerűen olyan undor fogott el, hogy az valami elképzelhetetlen. Tépelődtem mi legyen, megnéztem a dátumot, nem volt lejárva meg igazából semmi nem utalt arra hogy rossz lenne de egyszerűen nem bírtam ránézni aztán meg hozzányúlni sem. Félretettem. Még egy pillanatra az is felmerült bennem, hogy biztos terhes vagyok  akkor szokott ilyen tüneteket produkálni egy nő, de hát az nálam kizárt és egyben orvosi csoda is lenne, na de vissza a húsos témához... Később G. hazaért a suliból és hát nagy kínok közt de muszáj volt elkészítenem neki a beígért ebédet. Szabályosan szenvedtem. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, mindegy, megcsináltam de egy falatot sem ettem belőle.

Falusi lány vagyok, szóval tudom milyen házi kolbászt enni vagy  sült szalonnát tükörtojással, újhagymával, paradicsommal, paprikával stb.. na azt hiszem másnap valami ilyesmi vacsi volt betervezve. Érzések ugyan azok mint előző nap a csirkénél. Csak lestem, mondom mi a szar van veled Veronika? Te a nagy húsevő??? Egyből eszembe jutott, hogy pár éve beszélgettük Szafival, hogy volt egy álma, amiben valami olyasmit magyaráztam neki, hogy "de nekem szükségem van a húsra, értsd meg Szafi, nekem ennem kell húst". Hát mondom ez nem lehet, hogy én megundorodtam tőle?! És de! Ez lett! Innentől fogva egyszerűen rá sem bírtam nézni. A következő napok nagyon szarul teltek de nem azért mert hiányzott a hús, hanem mert (szerintem) nem tudtam hova tenni a dolgot és kezelni sem.

A férjem és a fiam nagy húsevő, soha nem szoktatnám őket más életre, diétára csak azért mert mondjuk én a betegségem miatt gluténmentesen eszem. Tehát nekik ugyanúgy főztem, sütöttem mint eddig. Soha egyszer nem illettek rossz szóval, nem néztek rám különcként, mindenki elfogadta a dolgot és szerintem tök jófejek emiatt (is). :) Bár én konkrétan belehaltam pl. egy oldalas sütésbe, de a gulyásleves is komoly fejtörést okozott, nem azért mert nem tudom megfőzni, hanem mert rosszul voltam a szagától. Az első napokban annyira megviselt a dolog, hogy igazából éhes sem voltam. A férjem ette a házi kolbászt, szűzpecsenyét, mindenféle hús alapú kaját, néha megkérdezte: "nem kérsz?" én meg: "áh, mondom, a szagát se bírom.."

Pedig korábban amikor vásárolni mentem, folyton a húsos hűtőket pásztáztam és raktam össze fejben a következő napi kajákat, egy kis szűzpecsenye, egy kis hal, csirke dögivel, karaj és még sorolhatnám... A fenti tünetek utáni első boltba menetelemet megnézhette volna mindenki. Mint a kis angyal akinek szemellenzője van, úgy elmentem a húsos hűtők mellett a Lidl-ben mint a szél. Rá se néztem mert mondom itt leszek rosszul.

Egyébként két nagy húsevő pasi mellett komoly logisztikát igényel egy ilyen helyzet. Eddig is volt, hogy kétfelé főztem, most meg pláne. Szóval az első pár "sokkos" nap után kezdtem újra tesztelgeti magam. Kinyitottam a hűtőajtót, kibontottam egy felvágottat, mondjuk téliszalámit, sonkát, májkrémet stb. és pont ott voltam ahol az első napokban, szabályosan forgott a gyomrom, szabályosan hányingerem volt, vissza kellett tennem mert majdnem rosszul lettem. Jó, hát mondom a franc se szívatja magát tovább, ami nem megy, nem kell erőltetni. Na de akkor mi legyen az ebéééd? Ugye hogy nektek is ismerős ez a kérdés? Pláne ahol gyerek van és az még kamasz is ráadásul és napi szinten felzabálja a hűtő teljes készletét, uncsi ha két napig ugyan az van, de a másmilyen is legyen mindig hús... hú, nem egyszerű! 

Jogosan jön most a kérdés, hogy akkor mit ettem. Hát igazából szinte ugyan azt mint előtte csak húsmentesen. Évek óta használom Szafi termékeit és ennél a pontnál kerültek előtérbe azok a poralapok, amit ha néhány hozzávalóval kikeversz, remek húsmentes kaják születnek. Aztán van néhány nagyon kedves ismerősöm (mondhatni barátom), akik szintén húsmentesen esznek, így az ő szuper receptjeiket beiktatva kezdtem túlélni ezeket a napokat. Mondjuk így visszaemlékezve, voltak azért parázós időszakok, hogy mit fogok készíteni magamnak, de aztán rájöttem, hogy ott van minden az orrom előtt, csak eddig szimplán elkerülte a figyelmem, mert nem így étkeztem. 

Például ekkor szerettem meg a húsmentes vegán fasírtot (is)! Atyég, az meg mi? Mondják most páran.. húsmentes fasírt, azt meg hogy? Hát van hozzá egy egyszerű poralap, amit akár cukkinivel vagy sárgarépával (és még pár alapanyaggal) kikeverve frankón olyan végeredményt kapsz mint a hagyományos húsos változat. 

Apropó tejtermék! Ezt is sokan kérdezitek! Én vegyesen fogyasztom. Tehát van hogy tejmentes sajtot, joghurtot eszem (Violife, Joya) de simán használom a laktózmentes tejtermékeket is, tehát nem vagyok tejfehérje érzékeny. Egyszerűen jelez a szervezetem amikor "elég". Pl úgy, hogy tele lesz az arcom mindenféle csúnya ragyával, na akkor tudom, hogy állj, jó pár napig, hétig. Tehát mivel fogyasztok tejterméket és a tojással sincs problémám, így nem vagyok vegán! Nem voltam és nagy valószínűséggel nem is leszek. 

Szóval ettem én mindent, töltött paprikát csak hús helyett kölessel, pitát, pizzát, lecsót, főzelékeket, krémleveseket, zöldséglevest, tárkonyos ragulevest, fasírtot, hamburgert, lángost, vadast, rakott krumplit, kínai édes-savanyút, tojásos nokedlit, rántott karfiolt, rakott karfiolt, palacsintát, fánkot, tésztasalátát, vegán kolbászt, zöldséges rakott ételeket, padlizsánt, cukkinit ezerféle formában, hú rengeteg mindent, felsorolni is nehéz, de közben felkukkantottam az Instárma, hogy összeszedjem a fotók alapján ezeket a kajákat. Nem írok recepteket, mert egyrészt akkor az egész bejegyzés linkekből állna, másrészt megtaláljátok az Instagram oldalamon is, minden fotónál írtam hogy  épp mit és hogyan készítettem.

ITT TUDTOK KÖVETNI!

Néhány ötlet a teljesség igénye nélkül...

Ugye, hogy nem is annyira gáz ez a húsmentes élet? 

A hűtőnk egy része pedig így szokott kinézni vásárlás után.

..és hogy fogytam-e? Igen! De már itt az elején leszögezem, hogy nem számolom a kilókat, még a végén valaki rám hivatkozva kezdi el megvonni magától a húsos kajákat és várja a csodát, hogy deszka lapos hasa legyen, kemény segge stb. Nekem mindig is volt hasam (és lesz is), széles a csípőm, mellkasom, göndör a hajam (persze mindig simát akarok belőle varázsolni). Mindenki úgy fogadja el magát ahogy van, max a plasztika segíthet ha ez mégsem tetszik. Én azt tudom, hogy már az első héten éreztem a nadrágomon, hogy bővebb derékban, hogy egy-egy póló kényelmesebb az amúgy szélesebb csípőmnél, mivel a zsíros húsokat (és az amúgy zsiradékban készített húsos ételeket) elhagytam és helyette zsírszegényebb ételeket fogyasztottam, rengeteg zöldséget, akár nyersen, akár valamilyen sült vagy főtt formában. Nyilván sokat jelentett a jóga is, jártam órákra és amikor tudtam, gyakoroltam itthon.
(Instán szoktam megosztani fotókat erről is, nézzétek meg!)


Hogy az életerőm, energiám változott-e? Igen! Sokkal energikusabbnak éreztem magam, nem volt az a teltség érzés mint minden korábbi húsos étkezés után. Nem volt álmosság, bágyadtság és olyan sem, hogy kb. 100 kilósnak érzed magad miután bepusziltál egy fél grillcsirkét. 

A vásárlási szokásaim is átalakultak. Mivel nem ugyan azt ettem mint a srácok, ezért ismét csak gondosan megterveztem mi lesz a következő napi kajám, felírtam szépen a hozzávalókat és nem csak úgy random mentem és kapkodtam le a polcról a dolgokat (a tipikus áh, ez is kell, az is kell, majd készítek ebből is valamit) hanem célirányosan vásároltam, javarészt zöldségeket, gyümölcsöket. 

A bőröm szerintem sokkal szebb lett! Bár nekem rengeteg szeplőm és anyajegyem van, tehát soha nem leszek az a babapopsi sima bőrű, de észrevehetően változott az állapota. Az arcbőröm simább lett és a korábbi ilyen-olyan ragyák is kezdtek eltűnni. Illetve folyton küzdöttem kézszárassággal, annak is pát intettem. Emellett alapból nagyon gyorsan nő a hajam és a körmöm, a hajam 3 hét alatt 1 centit, a körmömön a gél lakkot 2 hetente le kell cserélni mert az is iszonyúan lenő (bár szívem szerint én már másfél hét után mennék, ugye Barbi?) de ez most még inkább változott. Elképesztő, hogy milyen hatással van ez emberi testre/életre az, hogy épp mit eszünk, de ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalni. 

Bár kényes téma de erről is beszélni kell. A széklet. Nyilván ha rostdúsabb az étkezésed, sokkal könnyebb a helyzeted azon a bizonyos kétbetűs helyen is. Én ugyan így voltam.

Hogy voltam-e éhes. Igen. Az első időszakban sokszor, többször is mint kellett volna. Szerintem ezt valami sokként élte meg a szervezetem, egyfajta megvonásként. Mint amikor a kábszerest leállítják a szerről. Mivel kezdetektől fogva húsevő voltam és most hirtelen egyik napról a másikra leálltam ezzel. De napról napra jobb lett. Azt hiszem talán egy vagy másfél hónap volt az, amíg egyszerűen az is gondot okozott hogy ránézzek a húsra,  nem hogy megegyem. Ez nem valami hiszti vagy úri hóbort, egyszerűen így éreztem. Egy sima bolognai készítésénél is forgott a gyomrom. Aztán jött a változás...

Teltek a húsmentes hetek és megváltozott a dolog. Nem fújjogtam a hús láttán, nem idegenkedtem tőle, könnyedén elkészítettem a családnak és ettem is belőle. A négy hónap alatt azt hiszem négyszer. Bár csak kis adagot, de megettem. És élek. Tudom hogy soha nem leszek vegán de ez az időszak nagyon kellett nekem. Egyszerűen úgy éreztem feltelt a szervezetem a sok szarral! Mármint hogy nem szar kajákkal, mert olyanokat nem csinálok, hanem olyan ételekkel amit már nem tudott hasznosítani a szervezetem és inkább csak ellenem játszott, mondhatnám úgy, egy kicsit megnevelt!  

De képzeljétek hogy jártam. Bevallom nemrég voltam a Mekiben és igen, ettem gluténmentes sajtburgert, ráadásul duplát. Édesjóistenemgyerele! Most mi lesz?? Semmi! Jól esett! Ennyi. Sokan ipari hulladéknak, műkajának nevezik de én megettem ahogy mások is megeszik csak van aki elsunnyogja és van aki bevallja. Semmi bajom nem volt tőle és nyilván nem lesz belőle rendszer, de ezt az alkalmat kiszúrta egy kedves követőm (vagy nem követőm, nem tudom mert nem kérdeztem meg tőle  ) és összesúgtak a barátnőivel nem messze tőlem, hogy "odanézz, ott a Gluténmentes övezet Vera az instáról, hamburgert eszik!" És akkor mi van?! Én sosem állítottam magamról hogy vegán vagyok csupán annyit írtam korábbi posztokban, hogy húsmentesen eszem egy ideje. 

Összegezve:
szerintem mindenki figyelje saját testének a jeleit és ha kell, igenis avatkozzon közbe. Ne azért kezdjen el húsmentesen enni mert attól kurva sokat lehet fogyni és mert attól garantáltan lapos lesz a hasa vagy mert mekkora menő már ez a vegánság, hanem azért mert úgy érzi, ezzel jót tesz a szervezetének.

Ne nézegesd naponta a dekákat, kilókat, én sem tettem. Pont leszarom, hogy épp mit mutat az a mérleg, ha én jól érzem magam, akkor akár az elem is rossz lehet benne, nem érdekel. Aki szereti a húst, egye, aki szeretne kis időre vagy akár örökre megválni tőle, próbálja ki, nem fog éhen halni, csak egy kis ötletesség kérdése az egész és igen finom ételeket lehet készíteni így is. Bár feljebb ezt kihagytam, de például a férjemnek kifejezetten ízlett a vegán köleskolbász/fasírt petrezselymes újkrumplival, volt hogy emiatt készítettem háromszoros adagot, mert este velem együtt evett ő is belőle.  De ezen felül ízlett neki a töltött paprika is, a sárgarépás fasírt és az összes cukkinis cucc.

Azt gondolom az igazi vegán teljesen máshogy gondolkodik mint én. Én ezt elfogadom, de sosem leszek olyan mint más, senki sem lesz olyan mint más.
Nem ördögtől való ez a dolog, csak én elég nehezen fogadtam el az elején. Nem kényszerített senki rá, hogy hónapokig ezt csináljam, magam döntöttem így mert rákényszerített az utálat, az undor és később beláttam hogy kellett ez az "öntisztuló" folyamat. Biztos mindenki másképp csinálná, nálam így alakult. 

És hogy hogy néznek ki a napjaim mostanában? Azt tudom, hogy soha nem leszek már olyan intenzív húsevő mint régen, mert nem esik jól! Heti 1-2 alkalommal eszem húsos kaját, de ezt se úgy értsétek hogy az full hús, hanem valamilyen formában jelen van az ételben, amire már nem undorral nézek, bár végszóként ideírom, hogy a csirke azóta sem csúszik le, semmilyen formában!!

Köszi hogy végigolvastad!

Vera

vissza